OneShot; Arms of the Ocean (+18)

Ésssssssss befejeztem :) Kész van! Eredetileg nem ilyen véget szántam volna neki, de mivel Delena hiány van, és az évadzáró sem kedvezett nekünk, ezért gondoltam megajándékozlak titeket pár boldogító pillanattal. Remélem összejön XD Az írás a 3x19. rész Delena jelenetének az átdolgozása. Figyelem! 18 karikát kapott az írás, szóval a 18 éven aluli olvasóimnak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott XD Csak viccelek!!! Végül ; Ebben a oneshotban Damon, és Elena nem osztották meg szobájukat Jeremyvel. :) Nos, remélem sok ember tetszését elnyeri. Akkor..élvezetre fel! :D 

Arms of the Ocean

Damon Salvatore halk léptekkel irányította magát a piciny szoba éjjeli szekrényéhez, melyen egy whiskyvel teli üveg hevert. Még véletlenül sem akart zajt csapni, nehogy a másik felébredjen. A lánynak szüksége volt a pihenésre, hisz a majdnem fél napnyi utazás igen kifárasztotta. Nem beszélve a meglepetésekről, minthogy öccse legjobb barátja egy Ős. Klaus arrogáns, és fanyar humorral megáldott testvére. Elena amúgy is féltette Jeremyit, de ez még jobban megrémítette, hisz ő volt az egyetlen élő családtagja. Emésztette magát, hogy megint miatta kellett testvére elméjét befolyásolni, bár azt is tudta, hogy ez volt a legjobb megoldás. A kisebb Gilbertet Denverbe küldeni, mindentől távol, legfőképp Mystic Fallstól, ahol az egyik csapás után jött a másik. Bárcsak ennyi gondjuk lett volna, de ez közel sem felelt meg a valóságnak. A sok fájdalom, és veszteség összekovácsolta őket, ám mégsem ez volt a legfőbb dolog, melyben osztoztak. Mindketten megtapasztalták, milyen is az, mikor az érzelmeikkel kell küzdeniük, szakadatlanul. Harcolniuk egy olyan érzés ellen, melyből régen a boldogságot és örömöt merítették. Sokáig nem bírták elengedni a múlt szépségét, azt a szellemet, mely megtanította Őket szeretni. Elena szellemének neve Stefan Salvatore volt. A fénybe bújt sötétség.

Damon meztelen felsőtesttel, egy szál farmerben közelítette meg az éjjel ajándékát, a jóízű Black Velvet-t. Elena már rég az ágyban összekuporogva feküdt, ám képtelen volt mély álomba szenderedni, így csak pár percre sikerült elbóbiskolnia. A férfi szinte alig hallhatóan vette kezébe az üveget, mégis ő felébredt rá. Szemei egyből befogadták a másik látványának gyönyörűségét. A vámpír nem vette észre, hogy a szeretett lány szemei az Ő izmos hátát figyelik. Miközben az ablakhoz ment, a székről felvett ingét magára öltötte, majd elhúzva a függönyt kinézett az ablakon. A hasonmás eközben egy percre sem tudta levenni tekintetét Róla. Minden egy része vonzotta. Az egész lénye. Ő volt az a megfejthetetlen titok, mely nem hagyta nyugodni a testét, és a lelkét. Figyelte a széken „elterülő” tökéletességet, ahogy lábát felpolcolja, majd a félig töltött poharába kortyol. Nem tudott, nem akart, nem bírt betelni Damonnal, ám mikor az észrevette a testére tapadt szemeket, rögtön félmosolyra húzta, az addig rezzenéstelen ajkait. Ez egyből kizökkentette a lányt, így gyorsan be is csukta szemeit, mintha az iménti jelenet meg sem történt volna. Azonban ez is csak pár másodpercig tartott, mert kíváncsi volt a másikra. Szemei egyre feljebb, és feljebb vándoroltak a vámpír ellenállhatatlan mellkasán, mígnem tekintetük „végleg” összekapcsolódott. Ekkora nem csak tekintetük forrt eggyé, hanem a szívük is. Elena akármennyire is tagadta ezt, a lelkének tükre nem hazudott. Oly szeretettel, vággyal, és vágyódással nézte Őt, hogy szinte fájt neki az a távolság, mely kettejük között éktelenkedett. Ők még mindig egymásba kapaszkodtak szemeik útján, miközben a csend kezdett terhes lenni. A vámpír sem bírta tovább a szótlan beszélgetést, így az ülőhelyéről lassan feltápászkodva, indult az ágy felé. Elena Gilbert pulzusa az egekbe szökött, ahogy Damon egyre közelebb, és közelebb került hozzá. Végül, mikor befeküdte mellé, úgy, hogy fejét összekulcsolt karjaira helyezte, szíve kezdett csillapodni. Talán ez a biztonság érzetéhez volt köthető. Már jó ideje Damon Salvatore volt az Ő védőbástyája. Egy apró mozdulatot tett felé, majd döbbenetet, de legfőképp büszkeséget árasztó hangon szólalt meg.

• Erről sohasem meséltél...hogy mit tettél Rose-ért. - suttogta Neki, miközben Ő a szoba mennyezetét bámulta.
• Miért kellett volna? Nem miattad tettem, hanem Rosért. Hogy a végén, az legyen, aki az egész vámpírlétét kísértette. Ennyit igazán megtehettem, ha már én okoztam a vesztét. Nem igaz? - hangjából érezhető volt a sajnálat, irónia, és valami más is. Talán a sóvárgás?
  Még mindig nem nézett Elena barnán csillogó szemeibe, úgy szűrődött elméjébe a mellette fekvő személy kérdése.
• Miért nem hagyod, hogy az emberek meglássák benned a jót? Tudom, hogy megvan benned, és Te is tudod. Akkor miért nem? - a párnáját maga alá gyűrve kérdezte tőle, miközben szája sarka piciny gödröcskékkel volt tarkítva.
• Mert nekem ennyi elég. Egyébként is, ha az emberek a jót látják, akkor el is várják azt. - válaszolta, úgy, hogy szemei azúrkéken izzottak. - És én nem akarok mások elvárásai szerint élni. - most már szembe fordult Vele, és tekintetük újból egymáséi lettek. Érezhető volt a szenvedéllyel átitatott feszültség köztük. Szemeik nem akarták elengedni egymást. A hasonmás úgy érezte, hogy mindjárt felrobban a vágytól. Akarta a vámpírt, mint még soha senkit. Sohasem tapasztalt még ilyet. Tisztában volt vele, hogy azért is tartott a férfival Denverbe, mert ki akarta deríteni, hogy mit is érez iránta, és most...most szíve szinte üvöltött azért, hogy Damon hozzáérjen. És Ő mintha meghallotta volna szívének sóvárgását, úgy nyúlt finoman Elena kezéért. Ujjaival lágyan simogatni kezdte az apró ujjakat, miközben tekintetével magához láncolta a másikat. A férfi kedves gesztusát csupán a szeretet vezérelte, Elenát mégis csapdába ejtették a túlfűtött érzelmek. Már az őrület határán egyensúlyozott annyira perzselte a bőrét Damon érintése. Nem bírta az azúrkék szemek fogságát, így lenézett az egymásba gabalyodó ujjaikra. A lány belsejében kavargó érzelmek szinte kirobbanni látszódtak, de még mielőtt ez megtörténhetett volna, felpattant az ágyról, és kiviharozott a szobából. A férfi értetlenül nézett utána, majd gondolkodás nélkül követte őt a motel folyosójára. Elena pontosan tudta, hogy miért hagyta el a szobát. Mert félt. Félt attól, hogy elmerül a titkolt érzéseiben, és onnantól nem lesz megállás. Nincs aki visszatarthatná attól amit akar. Gyors léptekkel irányította magát a folyosón lévő italautomatához. Minél messzebb akart lenni Tőle, és mégis mindennél közelebb akarta érzeni magához. A belseje szinte ketté szakadt.

Miközben a gépre támaszkodott, hallotta, hogy Damon maga mögött becsapja az ajtót. Halk léptekkel közelítette meg, miközben ő képtelen volt a szemébe nézni. Nem akart megfordulni, mert nem akarta látni Őt. A férfi látványa teljesen elvette az eszét, nem tudta kontrollálni magát.

• Ne..Damon. Ne csinálj semmit. - hangos levegővételek közt préselte ki magából a szavakat.
• Miért ne, Elena? - kérdezte magabiztosságot sugalló hangon.
• Mert...- hangja elcsuklott.
• Miért ne, Elena? - megismételve a kérdést lépett közelebb a másik felé. - Miért? - kérdezte újból.
  A hasonmás csillapodhatatlan érzéseinek kereszttüzében égett. Damon hangja, a közelsége, Ő maga egyszerűen elképzelhetetlen hatással volt rá. Most már nem volt hova rejtőznie, hiába bujkált oly sok ideig a valóság elől. Lelkében dúló zűrzavar mintha egy szempillantás alatt lecsillapodott volna. A szíve erősebb volt, mint a megfelelni akarás iránti vágy. Mindig a helyes úton akart járni, helyesen cselekedni. Ez akadályozta meg abban, hogy megtegye azt amire már mióta áhítozott. Csakhogy mi van akkor, ha Ő a helyes út? Damon?
• Mert én akarom megtenni. - hirtelen megpördült a tengelye körül, és lábait szedve rohant egyenest a férfi ajkaihoz.

Damon egy másodpercig sem habozott, Ő is épp úgy elmerült Elena ajkainak érintésében, mint a másik az övéiben. Nyelveik szerelmének gyümölcse az őket körülvevő szenvedély volt. Elena beletúrt a vámpír ébenfekete hajába, majd tarkóját kezdte el cirógatni, végül kezeit végigcsúsztatta a meztelen mellkasán, mire Ő belemosolygott a csókba. Miközben ajkaik szétválaszthatatlanul kötődtek egymáshoz, és nyelveik forró táncot lejtettek egymással, Damon úgy ölelte magához a lány karcsú testét, mintha ez lenne az utolsó érintése. A hasonmás sem tudott elszakadni a vámpírtól, átkarolta, miközben élete leghevesebb csókcsatáját vívta meg Vele. Mindketten a pillanatnak éltek, annak a vágyakozásnak, mely nem hagyta Őket nyugodni. Elena Gilbertnek szabadjára kellett engednie a belsejében lakozó Nőt, és Damon Salvatore szerelme által ez sikerült is.

A vámpír kezeinek érintése, szerelme legtöbb részét átjárta, de még ez is kevésnek bizonyult. Ő többet, és többet követelt Elenából. Úgy érezte, hogy a világ összes perce nem lenne elég ahhoz, hogy csókjaival kényeztesse Őt. Miközben szájával habzsolta a másik ajkaiból áradó vágyódást, birtoklóan belemarkolt Elena feszes fenekébe, majd kezeit felcsúsztatta a derekához. Minden egyes testrészét érezni akarta magán. A tüzes pillanatokkal körülölelt csókjukba, Elena bele-bele nyögött, miközben mindkét karjával átölelte a férfi nyakát. Itt már nem volt helye a gondolkodásnak. Semmi más nem számított, csak az, melyet egymás iránt éreztek. A felgyülemlő érzelmek tökéletességgé formálódtak. Mert ez az éjszaka az volt. Tökéletes.

Nyelveik összegabalyodásának Elena vetett véget, mert bele akart nézni azokba a csodálatos szemekbe, melyekből legtöbbször ki tudta olvasni Damon gondolatait. Most nem látott mást benne, csak saját magát. A férfiból áradt a szeretet utáni éhség, és Ő meg akarta adni neki azt amire vágyott, sőt még ennél is többet. Szerelmet.

Elveszett a vámpír átható tekintetében...hihetetlen volt számára az a gyönyörűség, mely a másikból áradt. Másodpercekig nézték egymást, majd Elena újból rátapasztotta ajkait Damon szerelemtől lüktető húspárnáira. Miközben egyre mohóbban falták egymás ajkait, Damon a combjainál fogva magára emelte a lányt. A másik csak egy jóleső mosollyal nyugtázta a hirtelen jött ötletet, azután csókjaival árasztotta el a férfi izgató ajkait. Karjaival körülölelte a vámpír nyakát, majd pár másodperc múlva érezte, hogy száznyolcvan fokot fordult vele a világ, és egyenest a szoba felé veszik az irányt. Lassan haladtak az ajtó felé, mert minden egyes lépésnél egyre hevesebben csókolták egymást. Mikor már elérték a célt, Damon berúgta az ajtót, majd vámpírsebességgel a fürdőszobába irányította magukat. Elena kinyitotta a zuhanyzófülke ajtaját, úgy hogy még mindig a másik karjaiban pihent. Damon belépett a zuhanykabinba, közben lágy mozdulattal talpra állítva lerakta. Ezen az éjen, egymást nélkül nem tudtak létezni, és ezt a hasonmás is tudta. Nem bírt ki egy percet sem Nélküle. Ahogy elengedte Őt, teste máris „ordított” a másikért. A hasonmás kezei közé zárta a vámpír arcát, ezután ajkaival megtalálta a másikét. Csókjukból kiszakadva egyre hangosabb zihálásba kezdett. Kezeivel simogatni kezdte a férfi tarkóját, majd lassú tempóban végig csúsztatta őket izmos felsőtestén, és egy erős rántással letépte róla az ingét. Damon sem tétlenkedett tovább, Ő is levarázsolta Róla a közéjük éktelenkedő ruhadarabokat. Elena ott állt előtte teljes, meztelen, és csodálatos valójában. A vámpír másodpercekig megbabonázva bámulta hibátlan alakját, szemrevaló domborulatait. A ruháitól megszabadult lány élvezte az elismerő, vágyakozó pillantásait. Elena nem bírta magában tartani a szenvedélyt, Őt akarta. Mindenestül.

A férfi nadrágjához nyúlt, majd kigombolta, a sliccét lehúzta, és megszabadította Őt is az utolsó ruhadarabjától. Elena Gilbert képtelen volt betelni a vámpír észbontó látványával. A kidolgozott hasizmából látszódó kockák, izmos karjai, vállai, és az arca...annyira tökéletes volt. Neki az volt, mert szerette Őt. Végtelenül.

Damon megnyitotta a csapot, aztán közelebb húzta magához, és ajkaival cirógatni kezdte formás melleit. A zuhanyrózsából áradó vízsugár beborította felhevült testüket, a meleg víz csak fokozta a kabinban szétterjedt forróságot. Az idősebb Salvatore puszikkal halmozta el szerelme kulcscsontjait, karjait, nyakát, arcát, majd újból mellbimbóit kezdte el kényeztetni. Ahogy egyre több érintéssel örvendeztette meg Őt, úgy a másik torkát hangosabb sikolyok hagyták el. Damon nyelvével utat tört magának, és egybeforrasztotta ajkaikat, egyben ujjaival lány legérzékenyebb pontját kezdte el izgatni. Elena ki-ki szakadt a csókból, mert beleremegett a sebesebb iramra váltott kényeztetésbe. Ahogy fokozta a mámorító pillanatokat, Elena pulzusa már az egekbe szökött. A férfi minden egyes érintésére bizsergéshullám járta át forró testét. Egyszerűen, az őrület határára sodorta a másik lénye, kívánatos ajkaival lehelt csókjai, miközben ujjaival már majdnem a csúcspontra repítette. Azonban Elena is adni akart a vámpírnak....azt szerette volna, hogy épp annyira élvezze, mint ő. Kézfejével megérintette a karját – jelezve, hogy ő következik. -, majd azt lejjebb csúsztatta, és a vámpír már amúgy is merevedő férfiasságán kezdett el játszani. Erre Damon halkan felnyögött, és egyből kéjes zihálásba kezdett. Szenvedélyes nyögései a lányra is izgatóan hatottak. Egyre intenzívebb tempóra kapcsolt, miközben nézte Damon gyönyörtől ittas szemeit. Tekintetük összeolvadt, aztán a férfi gyengéden közelebb vonta magához, és egy érzéki csókot nyomott vágytól izzó ajkaira. Nyelveik újból felfedezték egymást. Képtelenek voltak megálljt parancsolni maguknak. Végül Damon „hagyta el” a rózsaszínben pompázó ajkakat. Tekintete végigsiklott a másik káprázatos alakján, ezek után újra simogató puszikkal takarta be felfűtött testét. Nyelvével bejárta mellkasának legtöbb részét, és közben kezei hol a combján, hol a fenekén pihentek. Egyszer csak mindkét kezével erőteljesen, mégis finoman megmarkolta a fenekét, és újfent csípőjére emelte a lányt, majd pár lépést téve neki döntötte a zuhanyzó falának. Egyik karjával magán tartotta a törékeny testét, a másikkal beletúrt Elena párától begöndörödött hajfürtjeibe, egyúttal megkereste a kéjtől duzzadó ajkait, és a világ legvadítóbb csókját lehelte rájuk. Kezével tűzkeresztbe igazította a már kiteljesedett péniszét, és óvatosan belehatolt. Elena hangosan felszisszent...aztán már csak elmerült a Damon okozta örömökben. A férfi lassan kezdett el mozogni benne, és ahogy a másik boldogságot sugárzó szemeiben megtalálta azt, amire már mióta áhítozott, úgy növelte a sebességet. Erős karjaival le, és föl mozgatta magán a lányt, aki nyaka köré fonta karjait, és erősen kapaszkodott belé. Elenából felszínre törtek az egész fürdőszobát betöltő sikolyok. Elméjét elködösítették a szenvedélytől fűtött pillanatok varázsa. Damon gyorsított a tempón, és határozott lökésekkel egyre mélyebbre merült szerelmében. Kiéhezett testük minden mozdulattal közelebb került a kielégültség észveszejtő érzéséhez. A vámpír nem lassított, és miközben erőteljesebben szorította Őt, a szemei vérvörös színbe borultak, melyek körül a hajszálerek kirajzolódtak. Elena ledöbbent a másik arcának látványától, de egyáltalán nem félt tőle, hiszen szerette. Számára így is Damon Salvatore volt a földkerekség legszebb teremtménye. Hogy is rejtőzhetett el ilyen sokáig az érzelmei elől? A férfi hirtelen megállt, mire ő szapora levegővételek közepette csak ennyit suttogott Neki. - Damon...úgy szeretlek ahogy vagy. - és egyúttal egy perzselő érintéssel forrasztotta ajkait a másikéra. Az idősebb Salvatore szíve majdnem kiugrott a mellkasából, annyira hevesen kezdett el zakatolni. Alig tudta felfogni, hogy ez megtörtént. Igen, szeretik Őt. És csakis Őt. Miközben nyelveik ádáz harcát vívták meg, Ő újból elkezdett ütemesen mozogni a lányban, aki ezt a falnak dőlve élvezte tovább. Damon egyik karjával Elena válla felett a falat támasztotta, a másikkal pedig fenekénél fogva tartotta magán. Mindketten érezték, hogy másodperceken belül a Földi paradicsomban fogják találni magukat. Damon növelte a lökések sebességét, és mikor már mindketten az erotika csúcspontjára értek, hangos, ám annál érzékibb nyögések hagyták el torkukat. Damon kihúzta férfiasságát belőle, azonban még így sem engedte el. Zihálásaik csak percek múltán csillapodtak. A lány testét még a gyönyör utáni rezgések járták át. Egyikük sem tudott megszólalni, de ide nem is kellettek szavak.

Végül a vámpír elzárta a csapot, adott egy szeretetteljes puszit a másik homlokára, aztán vámpírsebességgel bevitte a szobába. Csillogó vízcseppekkel borított meztelen testét leterítette az ágyra, mintha csak egy selyemlepedő lenne. Befeküdt mellé, úgy, hogy a lány bal lábát összekulcsolta az Övével, és közben fejét ráhajtotta a mellkasára. Pont a szívének lakhelyére. Elena percekig hallgatta annak egyenletes dobogását. Megnyugtatta. Mellkasa hullámzott a levegővételeitől, szaporán járt fel s alá, és ez édes mosolyt csalt a hasonmás arcára. Ráeszmélt, hogy Ő olyan volt számára mint a drog. Mindig több, és több, sokkal több kellett belőle. Elena elmerengett azon a kérdésen, hogy vajon tényleg egy útszéli motelben kellett oda adnia magát Damonnak? És mikor felnézett a másik boldogságban úszó szemeibe, rájött, hogy mindegy volt, hogy hol tették meg a következő lépést...a lényeg, hogy megtették. Az a tökéletes hely, ahol együtt vannak. És az bárhol lehet.

Tekintetük hosszú percekre összekovácsolódott, és Elena Gilbert úgy érezte, hogy az azúrkék óceán karjai szorították magukhoz, melyek fogságából nem tudott, és nem is akart szabadulni.